Szöveg: Szabó Attila Vajk

A szülők jól tudják, hogy a tudást nem adják ingyen. Örökös dilemma, amikor az iskolától kapott könyvlistát végignézik, hogy mit vegyenek meg, mi van már otthon a szekrényben. Miért van az, hogy a földrajztanár újra kiírja a földrajzatlaszt megvételre, mikor az égvilágon semmi nem változott a Földön? Esetleg egy- két ország kivált a tagállamból, de emiatt nem érdemes a pénztárca mélyére nyúlni, ráadásul még papírt is pazarolni.

Még akkor is, ha két testvér ugyanabba az iskolába jár, nehéz egyeztetni, hogy a használt könyveket megörökölhesse. A folyamatos átdolgozásnak köszönhetően apró változtatásokkal ugyan, de azonos kiadótól, azonos szerzőtől akár 2-3 különböző tankönyv is forgalomba kerül. A megvásárolt könyvkupac súlya évről évre egyre nagyobb, pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a megvett könyvek 30-40%-ba bele sem néznek a gyerekek egész évben.

Gondot okoznak azok a tankönyvek is, amelyekre már tényleg nincs szükség. Hová tegyük, mit csináljunk velük? Ha nem találunk olyan családot, iskolát, ahol rászorulnak a gyerekek, akkor marad a papírgyűjtő kuka. Sok- sok ezer forintot dobunk ki így minden évben.

Érdemes körülnézni, hogy milyen jó példát találunk itthon és külföldön, amit környezetünk és pénztárcánk védelmében követhetünk!

Van, olyan iskola, ahol a tankönyveket egész évre kölcsönadják a diákoknak, csak évvégén kell visszaadni. Van, ahol a tanár különböző munkafüzetekből fénymásolja ki a feladatokat, és ezeket a lapokat mappába fűzve tartják a gyerekek. Így biztosan csak azok a lapok gyűlnek, amelyekre szükség van. 

A Vöröskereszt budapesti kerületi irodáiban (http://voroskeresztbp.hu/; http://voroskeresztbp.hu/content_46-hu.html) és a központi igazgatóságon is (1051 Budapest, Arany János u. 31., +36 1 374 1300) várják a taneszközöket.

Az oldal a szelektiv.hu közreműködésével készült.