Nyitólap

ElőfizetésHírlevélProgramajánlóArchívumKépeslapküldésMédiaajánlóKapcsolat
2014. április 23. szerda - Béla napja van Legyen a kepmas.hu a kezdőlapom
Képmások
Jelenlét
Tandem
Tükör
Házitrend
Kimenő
Receptek
Kézműves
Gyerekrendelő
Média a Családért

csaladhalo

Főoldal - Kimenő - Csak bátran!
Csak bátran! Létrehozás: 2012. március 01. - 14:40
Csak bátran!

 

 

 

 

Sokféle bátorság van. Bátorság volt a Dugovics Titusz-féle, vagy a márciusi ifjaké… De békeidőben más a helyzet. Bátor volt az ötven év körüli építészmérnök hölgy ismerősöm is, aki az elveit megtartandó állt föl egy munkahelyi megbeszélés közepén, és egyenes fővel kisétált a munkanélküliségbe. És nem bátorság kérdése piroson áthajtani vagy jegy nélkül utazni.Mit jelent a bátorság az életében, és mi az, amihez még nem volt elég bátorsága? – ezt kérdeztük márciusi Fórumunkban.

Összeállította: Zalka Katalin / Fórum

 

Csak bátran!

– Bátortalanul kezdem, mert a bátorságom és én évtizedekkel ezelőtt elhagytuk egymást – kezdi meglepően Németh Miklós Attila újságíró. –  Ennyi idő múltán pedig már arra sem emlékszem, hogy melyikünk kezdeményezte a válást. De amúgy is csak a tény érdekes. Bátorságomat hátrahagytam. Nem hoztam magammal felnőttéletembe. Szerintem ugyanis a bátorság léte vagy nemléte a gyermekkor terméke és mindemellett nagyon fontos kelléke. A világgal ismerkedő emberpalánta ösztönzője, tettrekészségének táplálója, vagy éppen óvatosságra intője. Így aztán a kérdés, hogy mit nem tettem meg bátorság híján, nem nekem szól, és visszaröpít a múlt század közepébe. Vagyis múltba vesző marad most már mindörökre. No, és vissza is hiába jönne! Mit kezdenék én a mostani bátorságommal a jegenyenyár tövében, a csúcsán ringó „kányafészket” vágyakozóan szemlélve? Vagy meg nem történtté tehetném-e visszamenőleg a nagyfiúk által bátornak minősített cselekedetemet, amelynek édesapám számon kérő szigora nyomán a „bátor fiúcska” gyáva hüppögése lett az eredménye. Mert ami a gyermekkorban bátorság kérdése, az felnőttként felelősség, meggondolatlanság, hazardírozás, fejetlenség vagy éppen tudatosan vállalt, megalapozott, végiggondolt döntések sorozata. Vagyis maga az élet. Amelyhez természetesen elengedhetetlen szüleink önzetlensége, áldozatkész felelőssége, hite, hogy aztán a gyermekeik tekintetében megpillantsák a jövő reményét. Úgy, ahogyan ezt most én keresem fiam és lányaim szemében, ha néha bátortalanul, bevallatlanul is, bátorításképpen.

Csak bátran!

A bátorság, a szó talán leggyakrabban használt hétköznapi értelmében természetes velejárója volt Novodomszky Éva televíziós műsorvezető szerint a gyerekkorának. – Vidéken, Szarvason nőttem fel akkor, amikor a szülők még felügyelet nélkül el merték engedni suli után biciklizni, „bandázni” a gyerekeket. Mi pedig ezt ki is használtuk, bejártuk a környék minden zugát, bemásztunk a gyümölcsösökbe, a legmagasabb fákról ugráltunk a folyóba. Nem tudtuk, hogy bátrak vagy meggondolatlanok vagyunk, nem is foglalkoztunk vele. Természetes volt, hogy nem félünk semmitől. De nemcsak az akrobatikus játékokban, nyíltak voltunk az élet más területein is. Nem voltak tabutémák, ami érdekelt bennünket, meg mertük kérdezni és ki mertük mondani, persze nem tiszteletlenül, nyersen, csak olyan egyszerűen, őszintén. Nem is érzem magam bátornak, csak azt látom, hogy körülöttem néhányan sokkal több mindentől félnek, mint én. Én a családomtól hozom az optimizmust, azt, hogy a feladatoktól nem megijedünk, inkább megoldjuk azokat. Sokszor változnak meg a körülményeink, gyakran hoz új fordulatokat az élet, de ezeket, ha néha első pillantásra ijesztőek is, inkább új lehetőségként kell kezelni, mint problémaként. Merni kell beleugrani egy-egy szokatlan helyzetbe, új fejezetbe, mert ha mi magunk megpróbáljuk jól irányítani ezt az ugrást, talán a korábbi életünktől, szokásainktól nagyon eltérő, de jó dolgok sülhetnek ki belőle. Persze beverhetjük az orrunkat is, de a koppanásokból tanulunk. Megtanuljuk a saját korlátainkat, ugyanakkor azt is megtudhatjuk magunkról, hogy sokkal többet bírunk, sokkal többre vagyunk képesek, mint azt gondoltuk volna. Ezek a felismerések pedig nagyon nagy erővel motiválnak, komoly lendületet adnak ahhoz, hogy újabb kapukat merjünk megnyitni. A bátorság vagy önbizalom szerintem önmagát gerjeszti, magából fejlődik tovább, és akkor a legjobb, ha észre sem vesszük, csak valahogy mindig ott van velünk, bennünk.

vissza
Megosztás Twitteren
Megosztás facebookon
Megosztás iwiwen
Küldés ismerősnek
Nyomtatási kép
Betüméret növelése
Betüméret csökkentése
Tetszett:

Hozzászólok:
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Kérjük töltse ki a mellékelt ábra alapján.
Elküldés


Az utolsó hegycsúcs DVD

Lackfi János

Impresszum|Kapcsolat|Médiaajánlat
© Képmás (2013-09-02)