Nyitólap

ElőfizetésHírlevélProgramajánlóArchívumKépeslapküldésMédiaajánlóKapcsolat
2014. április 25. péntek - Márk napja van Legyen a kepmas.hu a kezdőlapom
Képmások
Jelenlét
Tandem
Tükör
Házitrend
Kimenő
Receptek
Kézműves
Gyerekrendelő
Média a Családért

csaladhalo

Főoldal - Jelenlét - Beszélgetés Erőss Zsolttal
Létrehozás: 2012. április 27. - 16:26
Szabó Emese
Beszélgetés Erőss Zsolttal

Beszélgetés Erőss Zsolttal

Gerda nem volt féléves, amikor velünk aludt egy hegymászótáborban. De hasonló a helyzet a kisfiammal, Csomával is, aki novemberben született, de februárban már volt velünk síelni. A gyerekeket is rá kell vezetnünk arra, hogy az ilyesmit értékként lássák és kezeljék.

– Hogyan készült a mostani expedíciójára?

– Gyűjtöttem az információkat. Ami pedig az életvitelemet illeti, az expedíciózás nélkül is ilyen lenne. Nemrég voltam például a Kilimandzsárón, ami nem nehéz terep, de fizikailag erősíti az embert. Amikor onnan hazajöttem, síeltem egy hetet. Mióta itthon vagyok, szinte minden nap előadást tartok, de hetente háromszor futni is elmegyek, hogy fizikálisan szinten tartsam magam.

– Számít a felkészülés?
– Túl jó állapotban nem tudok kikerülni a hegyre, már csak a műlábam miatt sem. Ugyanakkor kint mindig jól tudok akklimatizálódni és fejlődni. Minél magasabbra megyek, annál jobb az állapotom, pontosabban nem olyan intenzív a lassulásom, mint más mászóké.
– A felesége, Sterczer Hilda szintén hegymászó, így tudja, mikor kell önt féltenie, és mikor fölösleges aggódnia. Olyan mászóknál, akiknek nem szakmabeli a feleségük, nem okoz problémát a túlzott féltés?
– Náluk inkább az elfogadás és a megértés nehéz. Mert gondoljunk csak bele, milyen lehet, amikor már egy kapcsolat virágzásánál azt érezzük, hogy a párunknak ilyen mániája van. Ennek a hobbinak egyrészt kockázata van, másrészt rengeteg pénzt és időt visz el. Mindezt el kell viselni, meg kell érteni. Emiatt van könnyebb helyzetben az, akinek hegymászó a párja is. És nálam nagyon hegymászó! A feleségem tisztában van a kockázatokkal, tudja, mikor van csúcsmászás, és hogy aggodalomra csak azon a két napon lehet ok.
– A nőknek komolyabb kihívást jelent egy hegy megmászása, mint a férfiaknak?
– A lányoknak mások a fizikai adottságaik, a hegy viszont nem különbözteti meg a nemeket, ezért általában a nagy teljesítmények nem nőkhöz köthetők. Mégis vannak köztük olyanok, akik maguk mögé utasítják a férfiakat. A feleségem is ilyen. Nagyon erős, és nagyon jó eredményeket tud elérni az expedíciózásban. Mostanában persze a gyerekek egy kicsit visszafogják.
– A nagyobbik gyerekük most hároméves, de már járt önökkel sátrazni is...
– Gerda nem volt féléves, amikor velünk aludt egy hegymászótáborban. De hasonló a helyzet a kisfiammal, Csomával is, aki novemberben született, de februárban már volt velünk síelni. A gyerekeket is rá kell vezetnünk arra, hogy az ilyesmit értékként lássák és kezeljék. A kislányom például idén már síléccel is a pályára lépett. Háromévesen már lehet síelni. Benne már látjuk a hozzávalókat: jó az egyensúlyérzéke, szereti a feladatot, látja benne a kihívást. És ez pont az a mentalitás, amire szükség van. De erőltetéssel ezt is el lehet rontani. Az például elég gyakran előfordul, hogy a szülők rendszeresen túráznak, és a gyerekeket akaratuk ellenére viszik magukkal, akik emiatt megutálják a természetjárást. Persze később, amikor megszűnik a kényszer, rendszerint rájönnek, hogy a túrázás jó dolog, és újra fölveszik a bakancsot.
– Hogy viszonyulnak majd ahhoz, ha gyerekeik komoly hegycsúcsokat akarnak legyőzni?
– Mindig rossz érzés, ha az ember hozzátartozója vagy barátja nagy feladattal utazik egy távoli vidékre. A legnehezebb ilyenkor a várakozás, és hogy rossz hírek is érkezhetnek. De ez az aktivitás is nagy érték. Ha a gyerekek hegymászók lesznek, tudni fogom, mikor és miért kell izgulnom értük. Viszont el kell viselnem azt is, ha ők olyan tevékenységet választanak, amit én annyira nem értékelek. A lényeg az, hogy el tudjam fogadni értelmes emberi tevékenységnek. De persze számomra az optimális jövőkép az, hogy családi expedícióink legyenek, azaz apa, anya és gyerekek együtt másszanak hegyet.
– És merre?
– Bármerre. Akár a nyolcezresekre is. A himalájai Makalun például találkoztunk olyan lett hegymászó párral, akiknek a gyerekei adták az időjárás-jelentéseket, és biztosították a rádiós kapcsolatot. A világ egyik leghíresebb hegymászója és természetfotósa, Kurt Diemberger is mászott együtt a lányával. Ezeket leszámítva persze nem nagyon tudok igazi családi expedícióról... De hátha majd mi!
Hazánk vezető expedíciós hegymászója 1968-ban született Csíkszeredán. A Gyergyói-medencében nőtt fel, majd 7 éves korától a Gyilkos-tónál élt. A hegymászással a Békás-szoros szikláin ismerkedett meg tizenhárom éves korában. A magyar mászók közül ő érte el a legtöbb nyolcezer méteres csúcsot, és 10 évvel ezelőtt ő volt az első, aki hazai színekben följutott az Everest legmagasabb pontjára. 2011 januárjában súlyos balesetet szenvedett a Magas-Tátrában, jobb lábát térd alatt amputálták. Ugyanezen év márciusában protézissel talpra állt és júniusban már újra a hegyen volt, azóta pedig már újabb nyolcezres csúcsot is elért.

vissza
Megosztás Twitteren
Megosztás facebookon
Megosztás iwiwen
Küldés ismerősnek
Nyomtatási kép
Betüméret növelése
Betüméret csökkentése
Tetszett:

Hozzászólok:
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Kérjük töltse ki a mellékelt ábra alapján.
Elküldés


Az utolsó hegycsúcs DVD

Lackfi János

Impresszum|Kapcsolat|Médiaajánlat
© Képmás (2013-09-02)