Alig telik el úgy esztendő, hogy ne kapna lábra a hátborzongató, fantáziánkat bizsergető hír, hogy biztos források, ősi, de csak most meglelt jóslatok, égi üzenetek vagy magukat tudományos szenzációnak álcázó prognózisok szerint rövidesen elérkezik a világvége.

Kisebb forradalom zajlott le Európa északi részén, és mi még csak nem is tudunk róla. Ennek ellenére a történtek minden bizonnyal befolyással lesznek egész Európa, így hazánk sorsára is. A skandináv országok a maguk udvarias módján, szép csendben úgy döntöttek, hogy beszüntetik az ún. genderkutatások állami finanszírozását. Hogy miként történhetett ez a világnak a genderegyenlőségre legérzékenyebb részén? Erről szól ez a cikk.

Most egy olyan emberről lesz szó, akinek nem kellett lepaktálnia az ördöggel ahhoz, hogy sikeres legyen, és odaforduljon Istenhez. Nicholas Sparks olyan, mint e magazin olvasóinak a túlnyomó többsége. Leszámítva persze azt az el nem hanyagolható körülményt, hogy16 bestseller regényt írt, amelyek több millió példányban keltek el világszerte, hetet közülük Hollywood (!) meg is filmesített, a szerző pedig dollármilliomos.

Szám Kati / Kép - Emmer László

Olimpia négyévenként egyszer van. Annyi magyar siker, mint a 2012-es olimpián, még ritkábban. Néha csak pár perc, néha csaknem két óra, amíg kiderül, hogy a négyéves felkészülés elég-e a győzelemhez. Ezekben a ritka pillanatokban egyszerre fojtjuk vissza a lélegzetüket, egy emberként kiáltunk föl, sírunk, nevetünk, büszkék vagyunk. Persze valójában nem abban a percben dőlt el, hanem sok-sok év alatt, reggeli edzéseken, kis győzelmekben vagy nehéz döntések és kudarcok után. Talán az örömünknek is tovább kellene tartania. Mondjuk a következő olimpiáig. Az öröm nevű versenyszámban, mi magyarok átnyergelhetnénk a hosszú távra. Ahogy Risztov Éva is megpróbálta úszásban. Neki sikerült.

Póta Réka / Kép - Profimedia

Az ezotéria manapság megkerülhetetlen témának látszik, előbb-utóbb muszáj egyfajta képet alkotni, véleményt kialakítani róla. Jócskán akad támogató és ellentábora, és úgy tűnik a keményvonalas racionalistáktól a hagyományos vallásgyakorlókig a többség, ilyen vagy olyan irányban, de szenvedélyes álláspontot képvisel. Egyszer egy ezotériában jártas gyógyító megkérdezte tőlem, miután az istenélményekről beszélgettünk, hogy minek ragaszkodom a vallás létrájához, hisz anélkül is megvan bennem a képesség, hogy eljussak az istenihez…

Krúdy Tamás / létkérdés / Kép - Profimedia
Sokan álmodoznak arról, hogy milyen jó lenne békében és nyugalomban, mondjuk egy kedves alpesi falucskában leélni életük utolsó éveit. Például Svájcban, amit hét évszázada elkerülnek a háborúk, biztonság van és jólét. Tényleg irigylésre méltó ország, ám ha valaki haragot tart a családjában, lehet, hogy jobban teszi, ha alaposan megfontolja, mielőtt odaköltözik…

Krúdy Tamás / Kép: Profimedia

A világ és az élet Noé közbenjárásának is köszönheti, hogy megmenekült a biztos pusztulástól és újjászülethetett. Jó néhány évezreddel később Donna D’Errico amerikai színésznő szintén az özönvízi hajósnak mondhat köszönetet megmeneküléséért és újjászületéséért. És ez nemcsak amolyan szimbolikus párhuzam, hanem nagyon is valóságos.

Valószínűleg nincs a világon olyan (normális) szülő, aki örülne, ha a lánya egy rocksztár felesége lenne. Igazi rock’n’roll életet nagyon nehéz erkölcsösen és egészségesen élni.

szerző: Szám Kati
Elviharzottak a gyerekek, a férjem kilépett az ajtón. Ilyenkor indulás előtt leülök pár percre, hogy belekóstoljak a kissé kihűlt kávéba, és friss híreket harapjak hozzá, ha már a kifli úgyis tegnapi. A legújabb felmérések szerint a Magyarországon született gyermekek 42%-a nem házasságban születik – hallom a számomra megdöbbentő hírt.  42 százalék?!

Van, aki szerint fátylat kellene rá borítani, és csak előre tekinteni. De tudhatjuk-e, merre van az előre, ha nem tudjuk, honnan indulunk?

A diktatúrák győztek?

Németországban a Berlini Freie Universität egyetem kutatóinak idén publikált vizsgálati eredményeitől hangos a sajtó:  ezek szerint ugyanis egyre nő a diákok tudatlansága a múlt eseményeivel kapcsolatban, amit már történelmi analfabétizmusnak neveznek. A művelt olvasók borzonganak: az iskolába járó német fiatalok 80 százaléka nem tudja, milyen események köthetőek az 1789-es vagy az 1848-as évszámokhoz.

– A gyerekek előtt mertél gyengének mutatkozni? Vagy mindenáron meg akartad őket óvni attól, hogy elveszítsék a biztonságérzetüket?

– Ez az, amiről nem tudom, hogy jól tettem-e…de én egész életemben őszintén megmutattam mindent nekik, mert úgy éreztem, hogy a sebeinken keresztül tudunk a legjobban kommunikálni egymással, ezzel segítünk másokon és magunkon is a legtöbbet. Hogy hazudhatnék épp nekik?  Nemrég a nagyfiam születésnapját nem tudtuk eléggé megünnepelni, és egy áruház kellős közepén bizony megöleltük egymást, és elsírtam magam.

– Hogy boldogulsz négy fiúval?