Nyitólap

ElőfizetésHírlevélProgramajánlóArchívumKépeslapküldésMédiaajánlóKapcsolat
2014. április 24. csütörtök - György napja van Legyen a kepmas.hu a kezdőlapom
Képmások
Jelenlét
Tandem
Tükör
Házitrend
Kimenő
Receptek
Kézműves
Gyerekrendelő
Média a Családért

csaladhalo

Főoldal - Tandem - Sámánok és újpogányok
Sámánok és újpogányok Létrehozás: 2010. november 23. - 16:22
Sámánok és újpogányok

Az elmúlt évtizedekben a szocializmustól a liberalizmusig egész ideológiai rendszerek sugallták, hogy a nyugati, keresztény világ hitehagyott és hitevesztett lett, szellemi értékei és erkölcsi elvei szétestek vagy álságosan fogalmazva plurálissá és multikulturálissá váltak. Ám a hit iránti vágy kiolthatatlanul él az emberekben. A nagy kérdés csak az, hogy ezt az igényt a nyugati kultúrát megalapozó gyökerekhez, a keresztény elvekhez való visszatalálás vagy egyfajta eklektikus újpogányság képes jobban kielégíteni.

Szöveg:  Horváth Pál • Kép: Profimedia

„Mert eljön az idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy a fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” Közel kétezer éve annak, hogy Pál apostol megfogalmazta ezeket a gondolatokat Timóteushoz írt második levelében, mondandója azonban ma talán aktuálisabb, mint valaha.

Korunk embere hitek, tévhitek kínálatának kavalkádjában él. Hajlamos azt gondolni, hogy tetszése szerint szemezgetve az új misztika és ezotéria bőséges szellemi felhozatalából, megtalálhatja saját szabadságát és identitását, kedvtelését, izgalmát, szórakozását és szellemi biztonságát is. Különösen aggasztó ebben a folyamatban a hagyomány és a kulturális koherencia elutasítása, az a széles körben hallgatólagosan elfogadott (elfogadtatott?) nézet, hogy az egyén dolga a meggyőződések piacán kiválogatni azokat az elemeket, amelyekből saját – divatos, trendi, politikai ízlését tükröző –, személyre szabott, a külsőségekre, a látványra és gyors eredményre törekvő hitét összetákolhatja. A kínálat bőséges; van itt keleti gyökereitől elszakított misztika, ökológiai közhelyekkel feljavított természetimádat, lélekelemzés, tudatmódosítás, varázslás, vámpírhit, némi asztrológia, múltba fordulás és jövőbelátás – mi szem-szájnak ingere.

Sámánok és újpogányokA spiritiszta legfontosabb eszköze a dob, az ütemes, monoton dobolás ugyanis nagyban segíti a transzba esést. Ezenkívül sokszor csörgőket is használ. Ruhája jellegzetes, díszítésén fellelhető a törzs motívumain kívül az emberi csontváz szimbolikus rajza is. Fejdíszéről a szemébe lógnak a függők, amelyek az éjszaka lehunyt szemeket jelképezik: a sámán a sötétben lát.
A javasemberek ezenkívül használnak még köveket, kvarckristályokat, növényeket és állatokat. Minden eszköz egy erőt ábrázol. Az alaszkai eszkimók faragott állatfigurát, úgynevezett kikitukot is bevetettek a gyógyításhoz.  (B.Cs.
= Böröczki Csaba)

Csak egy hiányzik: annak a felismerése, hogy a hit nem az emberi fantázia önkényének, hanem annak a személyes rendnek és békének a szülötte, ami nem általunk, hanem értünk van, amely nem a hívő külső életének, hanem belső harmóniájának biztosítéka.
A vallási divatvilág újdonsült felfedezettjei között ma sokak számára vonzó a régi szép pogány világhoz való visszatérés, a titkos tudás technikáinak, vagy a szellemi létrendbe való felkapaszkodás útjainak keresése. Felemás helyzet ez, hiszen nem más, mint kísérlet arra, hogyan lehet Isten létének és jelenlétének kényelmetlen vállalása nélkül kultuszt alkotni, hitet teremteni.
A dolog lényege, hogy az ember megtanulja a saját tudatállapotai közötti mozgást. Azt a szabad szellemi közlekedést, amely – az extázis, a révület vagy a drog eszközével –  úgy billenti át egy másik, szebb világba, hogy ott a gyógyítás és a rontás hatalmát, a mesevilág és a vágyak országának valóságát, közben pedig a való világba való visszatérés korlátlan lehetőségét is megadja.

Sámánok és újpogányokA dél-amerikai indiánok az ayahuasca nevű növény főzetét használják a szellemvilágba vezető úthoz, de világszerte ismeretesek a gombák, és egyéb hallucinogén növények is. Természetesen nem ez az egyetlen út. A révületet kántálással és dobolással is el lehet érni. A sámán különleges nyelvet használ a szellemvilág megidézésére: szavakat csavar ki, újakat alkot. A sámán több énekkel rendelkezik, amelyeket mindig aszerint alkalmaz, hogy gyógyítást, jövendölést vagy éppen rontást végez-e. Elengedhetetlen elem a tánc és a színjátszás is. (B.Cs.)

Az isten, istenek helyébe ebben a világban a sámán lép, aki akár te magad is lehetsz; csak némi tréning, alkalmanként valamennyi anyagi ráfordítás, kellő hiszékenység, az égi és a földi lét terhétől való szabadulás igénye és reménye kell hozzá.

Amikor 1969-ben a kanadai eszkimókkal közölték, hogy ember lépett a Holdra, értetlenül vállat vontak, közölve: nagyapáik már évszázadok óta repkednek a Holdra. Az utazást természetesen nem a szó fizikai értelmében kell vennünk. A szimbólumokkal átitatott sámánizmusban a sámán a lélek síkján cselekszik. (B. Cs.)

A szomorú csak az, hogy korunk kétes értékű szellemi kalandjának megtestesítője éppen a sámán, a varázsló, a druida, a táltos. Az egykori Szibériában, a kelta népek között vagy az indián Amerikában élő jellegzetes alakok „sámánkesztyűiből” manapság árulkodó módon hitek és értékek viszonylagossá tételének és elegyítésének szándéka bújik elő.
Nem volna szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sámán mágikus technikáinak alkalmazása, a keresztény hagyomány vagy a mai élet világába való erőltetett átplántálása éppen azt nem adja meg a nyugati ember számára, amire a leginkább szüksége lenne.

„Ezek az eszmék... hatnak még a hithű katolikusokra is, akik talán nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a tanok mennyire összeférhetetlenek az egyház hitével. Ezek az álvallási mozgalmak különböző vallási elemeket ötvöznek, s így gyakorlatilag semmi közük a kinyilatkoztatáshoz. Ehelyett a keleti lelkiségből és különböző pszichológiai technikákból merített élmények és ismeretek segítségével próbálnak közeledni Istenhez. Relativizálják a hitigazságokat, egy bizonytalan világnézet érdekében, amely nem más, mint vallási nyelvezetbe öltöztetett mítoszok és szimbólumok rendszere. Gyakran panteisztikus nézeteket vallanak Istenről, ezek pedig szöges ellentétben állnak a Szentírással és a keresztény hagyománnyal. A tetteinkért vállalt személyes felelősségérzetet a kozmosz iránti kötelességérzettel próbálják helyettesíteni, eltorzítva a bűn igazi jelentését...” (II. János Pál pápa levele az álvallási mozgalmakról az amerikai püspökökhöz, 1993-ból.)


 A természet szemlélődő tisztelete vagy a lelki lét megbecsülése nem párosul a világot formálni akaró aktivitással, sem pedig olyan erkölcsi útmutatással, ami a jó és a rossz közötti megkülönböztetésen, az emberi élet erkölcsi elveinek világos megfogalmazásán alapulna. A modern sámánizmus ebben az értelemben aligha több mint rituális múltidézés, tudatmanipulációs technika, ideológiai agykontroll vagy jobb esetben jámbor történelmi nosztalgia, amire a Nyugat szellemi és morális hagyományát bűn volna lecserélni.
Veszedelmesen jól kövezett út ez, hiszen elemei könnyűszerrel beépíthetők az emberi remények és vágyak világába, összemoshatók azzal a sok tekintetben töredezett vallási hagyománnyal, ami sokak fejében él. Nincs benne valójában jó és rossz, nincs bűn, ítélet, megváltás és üdvösség, de van helyette a világfa törzsén a szellemi világba kapaszkodó, vagy éppen az anyagi lét poklába aláereszkedő ember, élete bűbájos alakításának egyedüli tudója, ismerője. De alighanem ezért is számíthat gyakran követőkre, olyanokra, akik a – valamiben való – hit élményét követelik maguknak, de annak árát, a személyes élet döntő átformálását, amit a keresztény üzenet kínál, nem tudják és nem is akarják megfizetni.

 „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, amikor nagyszámú hívő hite megvizsgálásra kerül. Az üldöztetések végigkísérik az Egyház földi zarándokútját, feltárják a ’gonoszság misztériumát’, amely a vallási félrevezetés alakjában húzódik meg, az emberek problémáira nyilvánvaló megoldást kínál az igazságtól való elpártolásuk árán.” (A katolikus egyház katekizmusának 675. pontja, 1992.)

Képmás 2010/12.

vissza
Kapcsolódó cikkek
Megosztás Twitteren
Megosztás facebookon
Megosztás iwiwen
Küldés ismerősnek
Nyomtatási kép
Betüméret növelése
Betüméret csökkentése
Tetszett:

Hozzászólok:
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Kérjük töltse ki a mellékelt ábra alapján.
Elküldés


Az utolsó hegycsúcs DVD

Lackfi János

Impresszum|Kapcsolat|Médiaajánlat
© Képmás (2013-09-02)