Hatalmas kis titkok
A gyermeknek azt az igényét, hogy önmagáról bizonyos információkat elzár előlünk, tiszteletben illik tartani, bevallott titkát féltett kincsként kell őriznünk. Kisgyermekkorban ezek számunkra aprónak tűnő dolgok lehetnek. Mit mondott? Ki tetszik az oviban? Egy át nem gondolt, tréfásnak szánt megjegyzés azonban hosszú időre leapaszthatja bizalmi tőkénket a gyermekünkkel való kapcsolatunkban. Azt már az óvodás is érzi, hogy vonzalmának nyitottá tétele kiszolgáltatottá teheti őt. Amikor a szülei hozzák ilyen helyzetbe, az nehezen feldolgozható. A titok a gyermekirodalomnak is fontos motívuma. Marék Veronika bájos történetének – Boribon születésnapja – mindkét szereplőjével azonosulni tudnak a kicsik. Annipanni huncut, ismétlődő incselkedése „titok, titok” a beavatottak fölényét, diadalát idézi. Boribon kirekesztettsége, „engem itt nem szeretnek” érzése szintén ismerős lehet egy kisgyerek számára. A titoknak valóban többfajta megélése létezik. „A mi titkunk” fokozhatja a kapcsolat erősségét, rendkívüliségét, mert tulajdonképpen bármikor feltárható, nyilvánosságra hozható, nem ütközik morállal, a közösség szabályaival. Léteznek azonban nehéz titkok, amiket a szeparációtól, elítéléstől való félelem tart rejtve, és ennek hatása megjelenik az összes többi kapcsolatban is.

Súlyos teher
Van, hogy a felnőtt környezet kényszerít kimondhatatlannak minősített információkat a gyermekre. Ezek akár több generáción keresztül is hathatnak, elmagányosítva a titkok őrzőjét. Súlyosabb esetben ez a helyzet komoly lelki megbetegedéseket okozhat. A titok őrzésére kötelezett gyermek ólmos terhet cipel. A családja felé maradéktalanul meg akarja őrizni lojalitását, még véletlenül sem akar árulójává lenni övéinek, és ezért beszünteti a külvilággal való kommunikációt. Ezt nevezzük szelektív mutizmusnak (némaságnak). A gyermek a közvetlen családtagjain kívül senkivel nem kommunikál, vagy csak a kortársaival, vagy csak bizonyos felnőttekkel. Mondani sem kell, hogy ez mennyire megnehezíti számára az életet, különösen akkor, ha az iskolai teljesítményelvárásnak is meg kell felelnie.
A megőrzendő titkok tartalmukat tekintve sokfélék lehetnek pl. származási, valaki a családból összeütközésbe került a törvénnyel, betegség, fogantatási körülmények, valamely családtag üldöztetése, halála stb. Gyakori az is, hogy a gyermek semmit sem tud a „bűn” természetéről, csak a jelenlétét érzi a családi kommunikációkban. Ez talán még rosszabb számára, mert családja tagjaival sem tud teljes nyíltsággal kommunikálni. Érzi, hogy bizonyos dolgokról nem szabad kérdeznie, beszélnie. A titok fala közéjük magasodik. Saját fantáziáival tölti ki ezeket a hiányzó részleteket, nem ritkán önmagát okolva az érzelmi deficitért. Az emiatt megnövekvő távolságok elmagányosítják a gyermeket. Szorongásai felerősödnek, viselkedése megváltozhat.

Teljes cikk a Képmás 2010/11. számában.