Szöveg: Tőrösné Fehér Ildikó, gyermekpszichológus  Kép:Profimedia.hu

Gyakori kérdés a beiratkozási időszakban, hogy egy osztályba vagy különbözőbe írassák-e gyermekeiket. Az a tapasztalatom, hogy erre sincs általános érvényű válasz. A gyermekek kapcsolata, személyiségfejlődésük az, ami iránymutató lehet a döntésben. A legtöbb szülő hallott már arról, hogy az egypetéjű ikerpárok kettősüket élik meg egy egésznek és viselkedésben egymás komplementerei. Mindig van közöttük vezéregyéniség, aki kontaktusban van a környezettel, képviseli kettőjük érdekeit, míg a másik háttérben marad, árnyékként követi másik felét. George Sand elbűvölő kisregényében, A kis Fadette-ben mesél egy fiú ikerpár kapcsolati töréséről, Erich Kästner Lottijai viszont sikerrel kamatoztatják a családi béke újrateremtésében megtévesztő hasonlóságukat.

„Az ikrek”
A közvéleményt mindig elbűvöli a tökéletes hasonlóság, a megtöbbszörözött gyermeki báj. Nem vesz tudomást arról, mennyi zavarral és erőfeszítéssel jár ezeknek a gyermekeknek az én meghatározása, én-határaik kialakítása. Amikor a családban több testvér is van, hajlamosak Pisti és Panni mellett az Ikreket emlegetni, mint akiknek nem is dukál a külön keresztnév. Ezeket az „összenövéseket” jobb megelőzni, ha mégis ebbe az irányba tartanak a dolgok, a differenciálódást azzal is kell segíteni, hogy párhuzamos kortárs csoportba íratják a gyerekeket.

Julcsi és Ilcsi a megszólalásig hasonlóak. Kislányként sokáig élvezték ezt a helyzetet. Időnként csak a puszta játék kedvéért adták be a másik nevével dolgozataikat, feleltek egymás helyett. 14 évesek voltak, amikor Julcsi úgy érezte, elveszíti önmagát. Egy külföldi nyaralás alatt tört rá a félelem, hogy elkeveredik, eltűnik, képtelen lesz az idegen nyelvi közegben megértetni magát. Pánikrohamai miatt keresték fel a pszichológiai rendelést. Itt meséli el a családi legendák közül azt a régi történetet, amikor az édesanyja is elveszítette a fonalat és nem tudta határozottan megmondani, Ilcsit vagy őt emelte ki a kiságyból. Ettől kezdve a legextrémebb módon (testékszerek garmadája) adta tudtára a világnak, hogy ő nem a testvére.

Kétpetéjű ikerpárnál, még a különböző neműeknél is kialakulhat egy szerepmegosztás, ami nem engedi kifejlődni a személyiséget minden dimenziójában. Ez késlelteti az érési folyamat bizonyos elemeit, ami nagyon megnehezíti az egymásról való leválást. Gyakran még ennél is komplikáltabbá válik a helyzet: az ikerpár domináns tagja harmonikusan fejlődik, és elérkezettnek látja az időt, hogy testvérénél messzebbre is nézzen, ami a másikban görcsös félelmet válthat ki.

A cikk folytatása a szeptemberi Képmásban olvasható.