Ahol a kihívások fölemelnek – A Pannonhalmi Bencés Gimnázium több mint iskola
Hetven. Ennyi diák búcsúzik, és ennyien kezdik meg az új tanévet az ország egyik legkülönlegesebb iskolájában, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Az újonnan érkezők még hazavágyva költöznek be az ezeréves falak közé, de ahogy a mostani végzősők is, négy vagy hat év múlva már honvággyal a szívükben hagyják el az alma matert. Mindig visszatérve.
Hogyan tudok majd beilleszkedni nemcsak az osztályba, hanem egy ezeréves alapokon nyugvó szerzetesi hagyományba? Mi lesz, ha túl erősek lesznek a követelmények? Ha nem jutok be a kosárcsapatba? Vajon kibírok ennyi szabályt? Az első itt töltött hétvégét?
Aztán észrevétlenül ezek a kérdések már történelemmé is válnak, mint a Szent Koronát hozó Asztrik, az Imrét nevelő Szent Gellért.
Hiszen a közösség segít, hogy a kezdeti félelmek kihívásokká szelídüljenek, amelyek nem agyonnyomnak, hanem fölemelnek. Egyre magasabbra.
Oda, ahol a magyartanárom tizenegyedikben megkér, hogy dedikáljam az első verseim kötetét. Ahová öregdiákként majd csapatversenyre hív vissza a vívómesterem. Ahol a bazilika karnagyával kétorgonás darabot lehet játszani. Az igazgatót pedig elhívhatom a maratonja előtti héten, hogy fussa le velünk a kétórás kört. Az IKSz-t egy öregdiák-vezette kórházi részlegen abszolválom, a max pontos szóbeliért az orvosira. Ahol, ha nagy a baj, az idősebbik főapát meghív teázni. A fiatalabbik meg elvisz minket túrázni. És ha nem rakok rendet, a vármegye legszebb mosolyú pedasszisztenséhez utalnak be, hogy hogyan is kell összehajtani a pólókat. De csak a logprog vagy a stílgyak után. Ahol az atomfizika sajnos kiüti a szertornát, a jogszakkör pedig sokáig a bigbandet.
Este pedig telefonálás, hacsak nem osztályfoci, mozi, vagy Schanda Balázs tart előadást. „Kisfiam, mi történt? Mesélj!” De hát, miről! Mindenről is? Hát a jegyekről.
Mert azt nem mondhatom el, hogy fafaragáson milyen ajándékot készítek Neked. És hogy Lőrinc testvér mit mondott az imádságról, azt én úgy még nem tudom elmondani.
Majd ha jöttök vasárnap. Csak nagypapa hozza el a régi cvikkert, mert kell a filmhez. Vigyázunk rá, csak az Ádámnak adom oda. Igen, aki a csónaktúrán is volt. Most megyek, a többiek csináltak nekem is teát a prefektusiban. Igen, ettem vitamint. Hiányoztok!
Kérjük adója 1 százalékával támogassa a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Közhasznú Alapítványt! Adószám: 18535741-2-08
Támogatott tartalom
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
