„Kitartás és akarat nélkül nem tudtam volna megtanulni magyarul” – Alina moldvai csángóként ért el sikereket a magyar nyelvtanulásban
Alina Catană egy csángó faluban, a Romániában, Moldva területén található Pusztinában nőtt fel, általános iskolai tanulmányait román nyelven végezte. Tízéves volt, amikor részt vett élete első táborában Magyarországon – ekkor döntötte el, hogy szeretne megtanulni magyarul. Az alapokat különórákon sajátította el, de nem elégedett meg ennyivel: középiskolába már magyar nyelvű szakra iratkozott be Csíkszeredában. Az osztályból neki lett a legjobb átlaga az érettségin, most pedig Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzi felsőfokú tanulmányait, ugyancsak magyarul. Újságírónak készül.
A Bákó megyei Pusztinában többségében moldvai csángók élnek, akik olyan nyelvjárást beszélnek, amelyben gyakoriak a régies magyar szavak és nyelvi formák, miközben sok román nyelvű kifejezést is használnak, illetve azok magyarosított változatát. A népcsoport, amelynek egy része mára már teljesen elrománosodott, zömében magyar eredetű, bár vannak, akik ezt nem ismerik el. A 2002-es népszámlálás szerint a moldvai csángók száma 232 045 fő volt. Tánczos Vilmos néprajzkutató 2008 és 2010 között végzett terepmunkájának eredménye arra mutat rá, hogy ma ennek a népcsoportnak mintegy egyötöd része, 48 752 személy (21%) beszéli még valamennyire ősei nyelvét, azaz a helyi magyar tájnyelvet.
A csángók helyzete nem könnyű
Pusztinában a legtöbben románul vagy csángó nyelvjárásban beszélnek.
A falvat román települések veszik körül, ami nem könnyíti meg azok helyzetét, akik szeretnének jól megtanulni magyarul.
Szerencsére, akiket érdekel, azok iskolán kívül elsajátíthatják a nyelvet, részt vehetnek különórákon. Ezzel a lehetőséggel sokan élnek is, úgy, ahogy Alina is tette évekkel ezelőtt: „Életem első táborát Magyarországon töltöttem, tízéves voltam ekkor. Itt nagyon megtetszett, ahogy a többiek beszélnek, noha sok mindent nem értettem, és válaszolni sem tudtam a kérdésekre. Ekkor mondtam azt, hogy nekem ezt meg kell tanulnom. A bátyám is motivált erre, mert ő is magyar nyelven tanult tovább a középiskolában. Azt gondoltam magamban, ha neki megy, akkor nekem is sikerülnie kell.”
Alina általános iskolai tanulmányait mindvégig románul végezte, magyarul olvasni és írni a faluban elérhető különórákon tanult meg. Beszélni is tudott valamennyire, így már volt egy alapja, amelyre később támaszkodhatott. Bátyját követve ő is Csíkszeredába ment továbbtanulni, magyarul végezte el a kereskedelmi szakot. „Eleinte nagyon nehezen éltem meg a váltást. Azelőtt mindent románul tanultam, kellett néhány hónap, amíg megszoktam a nyelvet, és beilleszkedtem a közösségbe. Volt olyan, hogy azzal hívtam fel az édesanyámat, én hazamegyek, mert nem bírom. Ő viszont biztatott, hogy meg tudom csinálni, hiszen a testvéremnek is ment.”
Alina osztályelsőként végzett
Alinának nem kis nehézségekkel kellett megküzdenie a középiskolai magyarórákon, ugyanis korábban egyáltalán nem hallott Ady Endréről vagy Petőfi Sándorról.
Amikor az órán ezekről a költőkről kezdtek beszélni, csak kapkodta a fejét. Fel kellett zárkóznia a többiekhez, amit csak rengeteg tanulással tudott megtenni, viszont azt mondja, szerencséje volt, mert sokat segítettek neki az osztálytársai és a kollégiumi társai. Az, hogy Csíkszeredában csángó kollégiumban lakhatott, sokat jelentett neki. Itt nemcsak moldvai, hanem gyimesi diákok is éltek, akikkel sokféle programon, közösségépítő eseményen vettek részt. A hagyományőrző csoport keretében táncoltak, énekeltek, sőt eljártak fellépésekre is: koncerteztek Romániában és Magyarországon. Alina a nevelőnőket és a korrepetáló tanárokat is nagyon szerette a kollégiumban, és szerencsére a szobatársaival is remekül kijött. Ez mindenképp hasznára vált a tanulásban.
„Az érettségim nagyon jól sikerült, nekem lett a legjobb átlagom az osztályból, iskolaszinten pedig az ötödik lettem. Ezzel az eredménnyel magyar anyanyelvű diákokat is megelőztem. Az volt a célom, hogy jól teljesítsek a vizsgákon, és nagyon örülök, hogy ez sikerült. Magamnak, a szüleimnek és az osztálytársaimnak is szerettem volna bizonyítani.”
Alina érettségi eredményével sok diáktársa csodálatát kivívta. Elmondása szerint neki többet kellett készülnie magyarból, hiszen sok volt számára az ismeretlen szó, ezeket külön ki kellett keresnie és le kellett lefordítania románról. Ellenben az osztálytársai románból tanultak többet. A magyar irodalmi művekkel Alina úgy vette fel a lépést, hogy a többségüket bemagolta. A sikeres érettségit követően találta ki, hogy az egyetemen újságírást szeretne tanulni. „A középiskolában találkoztam először az újságírással, amikor az osztályfőnököm megkért, hogy írjak egy-egy beszámolót a suliújságba.
Elsőként egy szavalóverseny kapcsán osztottam meg a tapasztalataimat, második alkalommal már egy budapesti koncertünkről írtam, ahová a hagyományőrző csoportunkkal mentünk.
Ekkor még nem gondoltam, hogy hova fognak vezetni ezek az írások.”
Pusztinától a kolozsvári egyetem újságíró szakáig
Alina eredetileg jogot szeretett volna tanulni, de időközben rájött, hogy nem illik hozzá ez a szakma, és valószínűleg csak a filmekben látottak vonzották erre a pályára. Az újságírás szakot viszont szereti, annak ellenére, hogy eleinte nem volt biztos benne, hogy tényleg ezt akarja tanulni. Most viszont, hogy eltelt az első félév, a jó tapasztalatai arra buzdítják, hogy folytassa tanulmányait. „A BBTE újságírás szakán olyan közösség van, amelyik biztat, és ahol a tanárok is segítőkészek. Szerencsém van, mert akad olyan csoporttársam, aki ugyancsak Bákó megyéből érkezett, egy másik pedig az egyik volt osztálytársam, ez sokat jelent nekem. Az egyetemi élet kötetlenebb részét viszont még nem sikerült annyira kiélvezni, mert eleinte a város megismerésével voltunk elfoglalva, utána pedig már jött is a vizsgaidőszak. Ezek után erre is figyelni fogunk.”
Alina elmondása szerint nem volt könnyű megszoknia a nagyvárost, mivel egy elég kicsi faluból származik. Mára már megbarátkozott Kolozsvárral, viszont határozottan állítja, hogy nem tudná itt elképzelni az életet, mert neki túl zajos és forgalmas, inkább egy nyugodt helyre vágyik. Az a terve, hogy egyetem után hazamegy, és a szakmában helyezkedik el. „A megyénkben van egy magyar egyesület, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége, ahol a bátyámnak már sikerült elhelyezkednie mint furulyatanár. Ide szeretnék majd én is bekerülni magyar újságíróként.”
„Mindenképp itthon szeretnék maradni, azért is végzem most az egyetemet, hogy utána visszatérhessek a szülőfalumba.”
Alina a csoporttársain kívül a bátyjával is gyakorolja a magyar nyelvet. A családból egyedül vele tud magyarul beszélni, a nővérével és a szüleivel románul kommunikál, illetve a csángó nyelvjárást használja. A faluban viszont sokan vannak, akik részt vesznek a magyar különórákon, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt működnek képzések Pusztinában. Alina szerint az, akinek van kitartása és akarata, szépen meg tudja tanulni a magyar nyelvet, neki is így sikerült. „Nekem nagyon tetszett ez a nyelv, mindenképp meg akartam tanulni. Még van hová fejlődnöm, de úgy érzem, jó úton haladok. A hibáimat, amelyek legtöbbször figyelmetlenségből adódnak, tudatosítom, és igyekszem javítani. Ma már azt is elmondhatom, hogy vannak magyar barátaim és jó néhány magyar ismerősöm, akikkel jelenleg is tartom a kapcsolatot.”
Felhasznált forrás:
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Szeretetet, tiszteletet és anyanyelvet kapnak – Csángó gyerekeket táboroztatnak az Öku tanárai
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
