Ki az „igaz ember”: akit kivégeztek, aki emigrált vagy aki besúgó lett? – Az Asbóth testvérek sorsa 1849 után
Aki magyarnak születik, minden korban találkozhat valamilyen külső nagyhatalom befolyásszerzési kísérleteivel és haszonszerzési műveleteivel, és ez a kisembereket is nagy döntésekre készteti. Az aradi vértanúk ünnepéhez közeledve érdemes megismernünk egy testvérpár élettörténetét, akik a külső hatalmak nyomása alatt két különböző döntést hoztak, két eltérő utat választottak a szabadságharc leverése után. De vajon igazi választás volt ez részükről?
Az Asbóth-fivérek édesapja, Asbóth János ismert és elismert szakember volt a 19. század eleji Magyarországon. Mezőgazdaságot tanult és tanított felsőfokon, tudományos munkássága hazánk határain kívül is híres volt. Asbóth Jánost gróf Festetics György 1801-ben meghívta Keszthelyre, a gróf által alapított Georgicon nevű gazdasági tanintézet igazgatójának. Nem meglepő, hogy két fia, Lajos és Sándor is tehetséges embernek született, talentumaikkal azonban egymástól eltérően gazdálkodtak, s más válaszokat adtak a magyar társadalmi kihívásokra is.
Asbóth Lajos, aki a zászlóaljak élére állt
Asbóth Lajos (1803–1882) mint 14 éves fiú a bécsi hadmérnöki iskolába került, 17 éves korában egy német lovasezredhez hadnagynak nevezték ki. 22 évig szolgált távol a hazájától, német és olasz ezredekben. 39 éves korában századosként leszerelt, és megnősült: felesége Metternich herceg magyarországi uradalmi igazgatójának a lánya lett, tehát egy osztrák-hű családba nősült. Lajos és felesége az erdélyi Lugos vidékén, románok lakta térségben földet béreltek és gazdálkodtak, itt éltek 1848-ig.
Szinte csoda, hogy Asbóth Lajos ezzel a múlttal annyira magyar lelkületű volt, hogy 1848 nyarán nemzetőrnek jelentkezett.
Katonai szakértelmére nagy szükség volt, így hamarosan egy 600 fős egység parancsnoka lett, majd Debrecen katonai parancsnokává nevezték ki. A tavaszi hadjárat során kiérdemelte az ezredesi rangot a császári sereget megtévesztő hadműveleteiért, és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályának kitüntetését. Egy kortársa a következő szavakkal ismerte el érdemeit: „Asbóthnál a stratégiai ismeretek gyors taktikai kivitellel párosultak; hideg és rendíthetetlen bátorsággal vezérelte a csatát s a döntő perczben villámsebességgel állott a rohanó zászlóaljak élére. Alárendeltjeivel emberségesen bánt és szükségeik kielégítésére a legnagyobb gondot viselt, miért is szerették és becsülték katonái. Jelleme komoly, gondolkozó.”
Buda visszafoglalásakor már a II. hadtest parancsnoka volt – majd megszegte Görgei Artúrnak, a hadsereg főparancsnokának a parancsát, aki ezért lefokozta egy tartaléksereg parancsnokává. Miután a Magyarország függetlenségéért vívott küzdelem elbukott, Asbóth Lajost 18 év várfogságra ítélték, és ebből hét évet le is töltött. Sorsa így sok lelkes hazafi sorsával mutat fájdalmas azonosságot, de az az igazán megrázó, ami ezek után következett. Mielőtt erre kitérünk, ismerkedjünk meg testvérének életével is.
Asbóth Sándor, aki Kossuth szárnysegédje lett
Asbóth Sándor (1810–1868), aki hét évvel fiatalabb volt bátyjánál, Selmecbányán, majd Pesten tanult, és mérnökként végzett.
Hajózással foglalkozó hivatalokban dolgozott, és támogatta Széchenyi István hajózással kapcsolatos javaslatait, a Lánchíd építését is.
A szabadságharcosokhoz lelkesen csatlakozott, 38 éves volt ekkor. Rátermettsége miatt gyorsan ívelt fölfelé a katonai karrierje. Mérnöki tudásának nagy hasznát vette a hadsereg is hídveréskor és erődítési munkálatok során. 1849 nyarán alezredesként Kossuth Lajos szárnysegédje – vagyis kormányzói hivatalának katonai vezetője – lett. A katasztrofális vereség után más utat választott, mint a bátyja.
Az öcs, aki elhagyta hazáját
Asbóth Sándornak menyasszonya volt, de itt kellett őt hagynia, Kossuthtal együtt emigrált Törökországba, majd az Egyesült Államokba. Itt elváltak útjaik: míg Kossuth soha nem mondott le a visszatérésről és továbbutazott, Sándor második hazára lelt Amerikában. Tartotta a kapcsolatot a magyar emigránsokkal és egykori kormányzójával, de az Újvilág lakóinak is hasznára volt.
Mérnökként New York számára készített fejlesztési terveket, része volt a Central Park szabályozásában is. Az amerikai polgárháború kitörésekor már 51 éves volt, de lelkesen jelentkezett az északiak hadseregébe. Dandártábornokként ezredeket vezényelt, és több Kossuth-emigráns magyar katonát gyűjtött maga köré (köztük a híres Zsulavszky testvéreket is). A küzdelmek során súlyos sebesülés érte, bal karja roncsolódott, arcából nem tudták eltávolítani a puskagolyót – ennek ellenére föl tudott épülni.
A polgárháború után, 1866-ban diplomata lett, az USA argentínai és uruguay-i nagykövetévé nevezték ki. Ez a két dél-amerikai ország és Paraguay hosszú ideje háborúzott egymással, Asbóth Sándor feladata a békekötés kimunkálása volt. Két évvel később, 1868-ban Buenos Aires-ben halt meg, 56 éves korában. Halálának okát sokáig a polgárháborús sérüléseire vezették vissza, amiket sok szenvedéssel viselt, de Hermann Róbert történész szerint saját kutyája, York rántotta el, és ebbe a balesetbe belehalt.
Az amerikaiak nagy becsben tartják emlékét, 1990-ben földi maradványait átszállították az arlingtoni Nemzeti Temetőbe, ahol fekete márvány síremléket állítottak a tiszteletére.
A báty, aki áruló lett és elismert akadémikus
Asbóth Lajos a testét-lelkét megviselő hétéves raboskodást követően részt vett a földalatti függetlenségi mozgalomban, egy felkelés előkészítésében. 1861-ben néhány hónapra ismét letartóztatták, és valószínűleg ekkor sikerült őt beszerveznie az osztrák titkosszolgálatnak, hogy legyen besúgó és provokátor. Ő adta fel az egyik összeesküvés résztvevőit, amiért 10 ezer forintot kapott. Ebben a szerepében is annyira ügyes volt, hogy tette csak 36 évvel halála után tudódott ki. Hadtörténeti munkákat írt, munkásságának elismeréséül 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1882-ben, 80 évesen hunyt el. Egy fiáról tudunk, az újságíróként, néprajzosként és politikusként is szép karriert befutó Asbóth Jánosról, akit jó sorsa megkímélt attól, hogy megérje apja árulásának nyilvánosságra kerülését.
Ki az igaz ember?
A két ember, akinek drámájába most beleshettünk, két testvér volt, akik ugyanazt a családi örökséget kapták, tehetségük és neveltetésük is hasonló volt, és a szabadságvágy is ugyanúgy égett a szívükben.
Sándorról ma is sokan mondanák, hogy cserbenhagyta a nemzetét, mások pedig azt állítanák, hogy elvitte hazánk jó hírnevét Amerikába.
A besúgóvá vált Lajost is sokan elítélnék, mások fölmentenék, mondván, a börtönkapu elzárja a döntésszabadságot. És persze biztos elgondolkoznak sokan azon is, hogy hányféle emberből válhat akadémikus.
Az Asbóth fivérek élettörténete az aradi tábornokok vértanúságához képest két túlélő életutat példáz: a tisztes helytállást az emigrációban és a kényszerű alkalmazkodást itthon, amely a behódolásig és árulásig is eljutott ebben az esetben. Mindkét fivér elismert, tisztelt emberként halt meg. El lehet azon is gondolkodni, vajon kik kaphatták meg a szabadságharc túlélői közül azt a jutalmat, amely a Biblia szerint a mindhalálig hűeknek jár: az élet koronáját.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Kossuth unokaöccseinek is vérükben volt a harc – az amerikai polgárháborúban is fegyvert ragadtak
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
