Bárdy György, a felejthetetlen Jumurdzsák fél életét a színházban, a másik felét a teniszpályán töltötte
Az egész ország ismerte félszemű Jumurdzsákként, és rengetegen nevettek az általa kitalált Gugyerák figuráján. Bárdy Györgyöt tinédzser korában a nagy színész-rendező Várkonyi Zoltán fedezte fel, aki később betartotta akkori ígéretét: ha saját társulata lesz, szerződteti színésznek. A színészlegenda 60 éves kora fölött lett édesapa, lánya, a tenisz és a szivar volt a szenvedélye. 2013. május 27-én, egy nappal a 92. születésnapja után távozott közülünk.
Bárdy György Az ember tragédiája című dráma előadásán, Borbíró Andreával – Fotó: Fortepan – Adomanyozó: Hunyady József
A Nemzeti Színháznál figyelte a legendákat
Bárdy György 1921-ben született Budapesten, ahol szegénységben nevelkedett kispesti gyerekként már nagyon korán a színészi hivatás vágyát dédelgette magában. A színházzal a Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben ismerkedett meg mint diákszínész és rendező. Tizenhárom éves kiskamaszként már a helyi református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Porcelániparban dolgozó édesapja azonban kezdetben azt erőltette, hogy ő is ugyanazon a területen dolgozzon majd. El is ment gipszmodellkészítőnek, de nem szerette – kedvenceiről viszont plakettportrékat mintázott, a Jávor Pálról készültet el is küldte ajándékba idoljának. Gyakran sündörgött főpróbajegyekre vadászva a régi Nemzeti Színház színészbejárójánál. Apja faképnél hagyta a családot, ami sosem múló sebeket ejtett a fiatal Bárdy Györgyön, aki nem tudta megbocsátani neki a történteket.
Az is fájt neki, hogy apja akkor sem állt mellé, amikor már kezdő színész volt, ehelyett bántó kritikákkal illette a játékát.
Tizenhat évesen már biztosan tudta, hogy a színészet érdekli. Sokszor csak azért elment a Nemzeti Színházhoz, hogy az előadások után meglesse a kor ünnepelt művészeit, Csortos Gyulát, Jávor Pált vagy épp Tímár Józsefet. Csak állt és nézte őket esténként, ami fel is tűnt a sztárszínészeknek. Csortos Gyula például egy elegáns lakkcipővel lepte meg a fiút. Egy nap a színtársulata Földindulás című előadását reklámozó szórólapokat tett egy étteremben Várkonyi Zoltán asztalához. Ha nem lett volna bátorsága ehhez, lehet, hogy az egész pályája másképp alakul, ugyanis nem sejtette, de a színész-rendező vette a fáradságot, és vacsora után el is ment megnézni a diákelőadást. A tinédzser Bárdy alakítása annyira lenyűgözte a rendezőt, hogy ott, akkor megígérte neki: ha egyszer saját színháza lesz, le fogja szerződtetni a társulatához.
Jávor Pál öltözőjében aludt
Úgy tűnt, nagy álma nem biztos, hogy teljesülhet, hiszen jött a második világháború. Az ukrán frontra került repülősként, többször is közel járt a halálhoz, egyszer még a repülője is lezuhant. Ahogy a Várkonyival való találkozása is a szerencsén múlt, szerencsésnek érezhette magát akkor is, amikor épségben hazakerült a frontról. „Háromszor meghaltam abban az időben Ukrajnában” – mondta az ott töltött időszakról. Miután hazatért és nagy nehezen felépült a Don-kanyarban szerzett sérüléséből, felkereste Várkonyi Zoltánt, aki le is szerződtette a frissen alakult Művész Színházba.
Elsőnek Grumio szerepét kapta a Makrancos hölgyben. Ugyanebben a darabban Petrucchiót Jávor Pál, Bárdy nagy bálványa játszotta. A fiatal színésznek nem volt hol laknia, ezért gyakran titokban a színházban aludt, mégpedig kedvence fürdőszobával is felszerelt sztáröltözőjében. Egyszer még javában húzta a lóbőrt, amikor az ország legnépszerűbb férfi színésze megérkezett.
Először haragudott rá, de amikor megtudta az okot, azonnal hazatelefonált feleségének, hogy szabadítsa fel a vendégszobát. Ezután évekig lakott Jávorék pasaréti villájában, és örök barátok lettek.
Bárdy a Művész Színház-beli kezdést követően négy évadra átcsábult a Vígszínházba, majd a Vidám Színházhoz került olyan kollégák mellé, mint Kiss Manyi vagy Komlós Juci. Ezt követően a Madách Színház, majd a Nemzeti következett. Utóbbi mindössze egy évig tartott. Történt ugyanis, hogy a 1959-ben, amikor már a Nemzeti Színház tagja volt, a szocialista erkölcs megsértése miatt elbocsátották, és három évre száműzték a színházi deszkákról. Hivatalosan nem lehetett tudni, mi történt, az újságokban is csak annyi jelent meg, hogy a 12 dühös emberben Bárdy szerepét Sinkovits Imre veszi át. Időskorában a történtekről azt mondta, hogy egy fiatal lánnyal volt kapcsolata, amit nem nézett jó szemmel a pártvonalon befolyásos apja, ezért bosszúból elintézte, hogy kirúgják. Ellenben a külföldi magyar nyelvű lapok mást írtak. Szerintük Bárdy egy másik színész társaságában időzött a fiatal lánnyal, és a légyottról hangfelvételt is készítettek.
Bárhogy történt is, ezután három évig erdészként dolgozott Gödöllőn, csak 1964-ben térhetett vissza a fővárosba, és ismét Várkonyi segítségével – aki akkor már főrendező volt – a Vígszínházhoz szerződött. Innentől felfelé ívelt a pályája, a nagykörúti teátrumhoz élete végéig hűséges maradt.
Jumurdzsáktól Máris szomszédig
Emlékezetes szerepe volt Lucifer Az ember tragédiájában, Bicska Maxi a Koldusoperából, vagy éppen Ficsúr Molnár Ferenc Liliom című darabjában. Kevesen tudják, hogy Rómeót is eljátszotta „ezzel a pofával, több mint hatvanszor…” – fogalmazott ő maga. Eredetileg Tybaltot alakította, de egy héten belül a főhőst játszó kollégája távolléte miatt a címszerepbe is be kellett ugrania.
A Valahol Európában című filmben játszott első negatív szerepétől kezdve sorra kapta a felkéréseket gonosz figurák megformálására. Szinte minden nagy formátumú magyar filmben szerepet kapott. Így lett az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban is ő a negatív főhős, Jumurdzsák, a félszemű török. Keresett szinkronszínész is volt, sokan emlékezhetnek rá a Mézga-családból, ahol a mogorva Máris szomszédnak kölcsönözte a hangját.
Olykor televíziós munkákat is vállalt, 1954-ben a labdarúgó-világbajnokság idején híradósként és kommentátorként közvetítette a meccseket.
Remekül parodizálta a nagy színészelődöket, a Magyar Rádió híres Pagodájában előadott korabeli stand-upjaira mindig köré gyűltek a kollégák. Egy nap kitalálta a lökött Gugyerák Alajos figuráját, akire rövid időn belül lecsaptak a rádiókabaré-rendezők. Óriási siker lett, ő maga azonban nem emlékezett szívesen Gugyerákra. Annyira azonosították vele, hogy komoly szerepei közben is felkiabáltak neki a színpadra. Várkonyi ultimátumot adott neki, így szakított az általa kitalált figurával.
Bárdy az MTV Terefere című műsorában – Fotó forrása: Fortepan – Adományozó: Rádió és Televízió újság
Ha nem színpadon volt, teniszezett
A Wartburg 313-1 típusú sportkocsiból csupán hármat hoztak be hazánkba az 1950-es évek végén, és mindhárommal legendás színészek hódítottak az utakon. Egyikük volt Bárdy György, aki fiatalkorában nagy nőcsábász hírében állt, kétszer nősült. Villámházasságot kötött Kreibich Margit jelmeztervezővel, akivel hamar elváltak. A hölgy később Nyugat-Németországba disszidált, Margit Bárdi néven ő álmodta meg például a népszerű sorozat, Az Orion űrhajó legénységének ruháit is. Bárdy második, nála 32 évvel fiatalabb feleségével, Lévay Mariann-nal hatvanévesen találkozott, és élete végéig kitartott mellette. Hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartotta, és vallotta, hogy neki köszönheti kifogyhatatlan életkedvét.
Hobbija és szenvedélye a tenisz volt. Már tizenöt éves korában indult versenyen, és azután is rendszeresen űzte a sportot, egy időben a Vasas igazolt versenyzőjeként. Amíg aktív volt, nem múlhatott el wimbledoni döntő úgy, hogy ne nézze végig. Megalapította a Bárdy-díjat, amelyet minden évben a legjobb 14 éven aluli (U14-es) versenyző kapott meg. Közel nyolcvanévesen lett győztes a színészbajnokságon kollégájával, Salinger Gáborral párosban. Élete egyik legszebb élményének tartotta, hogy Jimmie Connors párjaként játszhatott a londoni Queen’s Club jótékonysági teniszgáláján.
Fiatalos lendületét mutatja, hogy az amerikai teniszező – aki pályafutása alatt nyolc Grand Slam-tornát nyert egyéniben – nála 30 évvel fiatalabb volt.
Sportolt, ám szenvedélyesen szeretett pipázni, majd később szivarozni.
„Gyilkosságot eddig pontosan 274-szer követtem el… Ezenkívül alakítottam már padot, tengert, reflektort, farkast és peronoszpórát” – így összegezte ironikusan a pályáját egy 1978-as interjúban a többek közt Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja. Utoljára az Egy csók és más semmi előadásán lépett fel 2008-ban. Fél életét a vörös salakon, a másik felét pedig ezernyi figura bőrébe bújva töltötte. 2013. május 26-án töltötte be a 92. életévét, egy nappal utána hunyt el. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy min változtatna az életében, ha tehetné, ezt válaszolta: „Minden úgy van jól, ahogy történt”.
Források:
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A reményvesztett zseni, a „Szomorú vasárnap” világhírű magyar szerzője: Seress Rezső
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
