Hungarikum lett a székelykapu és a lángos

A székelykapu a közlemény szerint jellegzetes ácstechnikával készült fedeles nagykapu típus, amely a középkori város-, vár- és udvarházkapukból alakult ki. A 17. századtól a székelyföldi kaputípus egyre élesebben elkülönült faragott díszítményeivel és a kiskapu fölötti úgynevezett kaputükör igényes dekorálásával a más vidékek kötött nagykapuitól, Székelyföld igazi látványosságává, kulturális relikviájává vált.

 A másik újonnan választott hungarikum, a lángos készítésének hagyománya szorosan összefügg a kenyérsütés tradíciójával.  Tésztája közepes vastagságú, nem túl olajos, belül puha, kívül roppanós. Hagyományosan a lángost reszelt sajttal, tejföllel, ízlés szerint fokhagymával megkenve fogyasztják, mára az édes és sós feltétek legkülönbözőbb fajtáiból lehet választani.

 A Magyar Értéktár egy sajátos szerkezetű tanyatípussal, a bokortanyákkal bővült. Az országban egyedülálló bokortanyás településszerkezet a 18. század közepétől a Nyírségben alakult ki. Az itt élők a lakott helyektől távol eső földek műveléséhez alakítottak ki lakó- és gazdasági épületeket, és egyéb létesítményeket az állattenyésztéshez.
A Magyar Értéktár másik új eleme  a zselici hársméz, amely egy olyan különleges fajtaméz, amelyet évszázadok óta termelnek a Somogy vármegyei őshonos hárserdőkben. Több ezer méhcsalád szorgoskodik a Zselicben, mert az ország minden részéből vándorolnak ide a méhészek a hársfa virágzása idején.

A lángossal és a székelykapuval 89-re emelkedett a Hungarikumok Gyűjteményében található elemek száma, a Magyar Értéktár pedig immár 152 kiemelkedő nemzeti értéket tart számon.

Hungarikum-mellékletünkben tíz hungarikumot mutatunk be, mint a csak hazánkban látható tiszavirágzás és a táncházmozgalom. Az összeállítás ide kattintva érhető el.