Műtősnő és szupersztár: mi mindenhez értett egy kolozsvári arisztokrata hölgy?

– Korábban már megjelent egy szakácskönyv az általa gyűjtött receptekkel, Marosi Ildikó az előszóban bemutatta az életútját. Én most nem a receptjeire és a korabeli vendéglátásra koncentráltam, hanem az ápolónői tevékenységére, illetve az irodalmi és színházi életben betöltött szerepére. Az I. világháborúban szakszerszámos ápolónőként dolgozott (ez műtősnőt jelentett). Az arisztokrata hölgyek között sokan voltak, akik segítettek a kórházakban, de Szilvássy Carola képzett ápolónő volt, és 10-12 órákat dolgozott a műtőben. Ráadásul hadisírápolással is foglalkozott. A román betörés alatt pedig, amikor mindenki menekült Nagyszebenből, neki eszébe jutott, hogy az árvaházból ki kellene menekíteni a gyerekeket, mert róluk mindenki megfeledkezett a nagy káoszban. Bánffy Miklóssal és Bethlen Margittal több mint 60 csecsemőt mentettek meg.

A feljegyzésekből megtudtam, hogy színésznő akart lenni, és számos adottsága meg is volt hozzá, de sajnos raccsolt – ezért nem valósulhattak meg az ilyen jellegű tervei. Amatőr színjátszónál azért több volt, hiszen Janovics Jenő színpadán lépett fel, és a filmvásznon is kipróbálta magát. Úgy gondolom, hogy egy külön tanulmányt megérne az is, hogy miket olvasott. Nem azokat a könyveket, amelyeket a fiatal arisztokrata hölgyeknek szántak, hanem a korabeli gondolkodók legjelentősebb munkáit. Négy nyelven olvasott; ismerte az irodalmi újdonságokat; szerkesztette, lektorálta sok szerző szövegeit, például Szántó György, Bánffy Miklós és Bethlen Margit munkáit. Okos, lendületes, sportos nő volt, mecenatúrával is foglalkozott, illetve olyan munkát végzett, amelyet ma egyesületek, szociális és civil szervezetek végeznek. Pontosan tudta, hogy ha az erdélyi magyar íróknak estet szervez a Zeneművészeti Akadémián, akkor oda fontos pozícióban lévő embereket is meg kell hívnia (például a londoni és a román nagykövetet), mert ha nem így tesz, nem fog elindulni az erdélyi irodalom elismertetése.

Kép

Szebeni Zsuzsanna

A kötetben tehát ezekről van szó, de még sok a feldolgozatlan anyag. Szeretnék majd egy külön összeállítást azokról az irodalmi alakokról, amelyeket az ő személye inspirált. Nagyon izgalmas, hogy például Kemény János vagy Kuncz Aladár milyennek látta őt.

– Szilvássy Carolának és férjének egy gyermeke született, aki sajnos hatévesen meghalt. Elképzelhető, hogy ez a tragédia arra ösztönözte őt, hogy még aktívabban folytassa jótékonysági munkáit?
– Igen, vannak feljegyzések, amelyek ezt igazolják. A gyermekük, Hubertus halála után gyerekkórházra kezdtek gyűjteni, ezt nagyon komolyan gondolták, sok pénz össze is gyűlt, de a projekt végül nem valósult meg. Egy óvodaátadásnak is volt a házigazdája, az egyik szobát az ő hozzájárulásával hozták létre – ő pedig kitetette a kisfia képét a falra. Ezen kívül többször szervezett nyaralást beteg gyerekeknek, és istápolta a Kolozsvárra kerülő fiatal cselédlányokat.

– A Carola Egyesület milyen jellegű munkát végez?
– Olyan ügyeket igyekszünk felvállalni, amelyek egyrészt emlékmegőrzésnek számítanak, másrészt Szilvássy Carola életútjának szellemiségével összeegyeztethetők. Támogattunk már kiállítást, könyvkiadást, meseversenyt, elkészítettük a bárónő receptjeit egy jótékonysági est keretében. A sepsiszentgyörgyi Irisz Házban megnyitottuk a Carola Café, ahol megváltozott munkaképességűek szolgálnak fel – ez az első ilyen jellegű vendéglátóhely Romániában, és lehet, hogy franchize lesz belőle. Egyébként ebben a kávézóban látható állandó tárlatként a Szilvássy Carola-kiállításunk, és itt szoktunk programokat is szervezni. Az aradi vértanúk feleségeiről szóló kiállításunk negyedik éve vándorol, rengetegen látták már. Idén Benedek Eleknek állítottunk szobrot, kiadtuk a könyvet, és persze rengeteg tervünk van még. Gondolkodunk többek között azon is, hogy szervezzünk egy olyan estet, ahol báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola és Augusta Paton receptjei szerint fogunk főzni.  

Támogatott tartalom.