„Nekünk az a siker, amikor valami változás indul el az ő életében” – Hogyan segít a Katolikus Karitász?

Ajándékgyűjtés, szeretetvendégség, közös ünneplés, kályhaosztás vagy egy kémény újjáépítése. A Katolikus Karitász a téli időszakban különösen figyel a rászorulókra, a szervezet évek óta jelen van Baranya legszegényebb településein. Hogyan telik Piskón vagy Kisszentmártonban az advent? Milyen sorstörténetekkel találkoznak? És mi az üzenetük pár nappal karácsony előtt a többségi társadalomnak? Zagyva Richárddal, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettesével és Decsi-Bíró Adrienn országos felzárkózási programkoordinátorral beszélgettünk.

menekült kislány a Katolikus Karitász ajándékdobozával

Menekült gyerekek karácsonyát is igyekszik szebbé tenni a Katolikus Karitász  – Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Egy segélyszervezet életében az advent mindig kiemelt időszak. Hogyan telik az ünnepi előkészület a Katolikus Karitásznál?

Zagyva Richárd: Ahogy minden évben, idén is elindítottuk a Tárjátok ki a szíveteket! adventi segélyprogramot, ennek két szegmense van: a segítségnyújtás és az adománygyűjtés. Az egyházmegyei karitászszervezetek és a plébániai karitászcsoportok országszerte élelmiszerrel, karácsonyi ajándékokkal, fenyőfaosztással, valamint ünnepi eseményekkel segítik a rászorulókat. Több kiemelt esemény is megvalósul, tartunk például gyermekeknek és időseknek is ajándékozással egybekötött karácsonyi rendezvényeket. Ilyen alkalom lesz többek között december 21-én Budapesten, a Magyar Szentek Templomában, amikor 200 menekültet látunk vendégül, közülük több mint száz gyermeket ajándékozunk meg. 

Az Angyalbatyu programmal is a kicsik számára teszik szebbé a karácsonyt. Beérkeztek már a dobozok?

Z.R.: Igen, az Angyalbatyu programunk december 10. környékén lezárult, ezt követően a csomagok eljutnak az egyházmegyei központokba, majd országszerte kiszállítjuk őket, illetve Kárpátaljára is viszünk kétezer angyalbatyut. Tavaly közel 25 ezer doboz érkezett be, reméljük, ez idén is meglesz. 

Egész évben él a 1356-os adományvonalunk is, amivel hívásonként 500 forinttal lehet támogatni a rászorulókat.

Karácsony kapcsán legtöbbet a gyermekekről beszélünk, de sokan élnek egyedül: idősek, hajléktalanok. Nekik hogyan segítenek?

Z.R.: Nemcsak karácsony van, hanem tél is, ezért ilyenkor a krízisjellegű segélynyújtásra is szükség van. Kályha, lakhatási segítség, számlák kifizetése. Sokszor szervezünk magányos idősek számára rendezvényeket, és az önkénteseink rendszeresen látogatják az időseket, betegeket otthonaikban. Ilyenkor nekik is készülünk kis csomaggal, illetve hívjuk őket közös szeretetvendégségre. A hajléktalanoknak ruha-, ételosztás alkalmakat biztosítunk.

Baranyában 2019. óta vesznek részt a Felzárkózó Települések Programban. Mi a munkájuk lényege?

Decsi-Bíró Adrienn: Tizenegy baranyai felzárkózó településen vagyunk jelen nap mint nap, az Ormánságban és a szigetvári térségben. Pár száz fős településekről beszélünk, mint Piskó, Lúzsok, Drávaiványi, Téseny, Kisszentmárton. Az ismeretlen kis falvak megrázó, mély sorstörténeteket mutatnak, amellyekkel feladatunk, küldetésünk van. Jelenlét Pontokat hozott létre a Katolikus Karitász, ezek egész nap nyitva tartó közösségi és szociális szolgáltató terek, ahova betérhetnek a lakosok. 

A Felzárkózó települések Magyarország 300 olyan települése, amelyek a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Jellemzően nagyon alacsony az iskolai végzettség szintje, viszont nagyon magas a munkanélküliségi ráta, jelentős az iskolai lemorzsolódás. A legtöbb gyermek maximum a nyolc osztályt fejezi be. A szociális, állami szolgáltatások nem érnek el ide. 

Amikor megérkezünk egy településre, örömmel fogadják a kedves piros kabátos kollégákat, de úgy tekintenek ránk, mint egy elsuhanó mikulásszánra, ahonnan lepattan egy-két csomag. Néhány év alatt megértik, azért vagyunk ott, hogy velük együtt olyan változásokat dolgozzunk ki, amelyek az egész település életére pozitívan tudnak hatni. 

Kép
Katolikus Karitász Zagyva Richárd

Jobbra Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese – Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Többgenerációs családokról beszélünk. A felnőttekhez a gyerekeken keresztül vezet az út?

D.B.A.: A gyerekek mindig nyitottak az új dolgokra, az izgalmakra, a játékra. Sokszor kézműves foglalkozásokon keresztül ismerjük meg őket először. 

Ezzel párhuzamosan a szülőkhöz is elkezdünk kapcsolódni, megértjük, hogy egy-egy tanulási nehézség milyen családi problémából fakad: adósságteher, lakhatási gondok, nincs meleg, fűtött szoba, íróasztal.

Talán furcsa, talán nem, de ezen családok többsége is rendelkezik okostelefonnal, a fiatalok használják a közösségi platformokat. Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak minket, hogy szeretve legyünk, a digitális világ ezt gyorsan és intenzíven tudja nekünk megadni. Felteszünk egy képet, rá valamilyen filtert, és rögtön tökéletesnek látszunk, egy klikkeléssel számtalan pozitív visszajelzést, szíveket, lájkokat kapunk. A hozzánk betérő fiataloknak, rászorulóknak mi a valós elfogadást igyekszünk megadni. Szeretlek, szeretettel fogadlak, hibáiddal, botlásaiddal együtt, úgy, ahogy vagy, mindenféle filter nélkül. 

Hogyan zajlik az advent egy kis baranyai közösségben?

D.B.A.: Behívjuk a falu lakosságát, közösen szoktunk adventi koszorút készíteni, gyertyát gyújtani. Készítünk együtt mézeskalácsot, verseket, betlehemes játokot, karácsonyi dalokat tanítunk a gyerekeknek, így megmutathatják, hogy értékes tagjai a közösségnek. Piskón a férfiakat is kértük, hogy legyenek az adventi készületünk aktív részesei. Év közben ezermesterklubba járnak, és idén egy olyan fából készült adventi koszorút faragtak, ami a falu dísze lett.  A gyerekek pedig minden héten megfestenek egy gyertyát.
De a tél, az advent sok baranyai családnak nehéz időszak is. Jellemzően fa- vagy vegyestüzelésű kályhát használnak, hiszen sok helyen nincsen gáz. Az ételt a kályha tetején, vaslapon melegítik meg. Az ünnepen ők is szeretnének egy-két finomabb falatot tenni az asztalra, ami azt eredményezi, hogy másra viszont nem jut. Előfordult, hogy egy lakosnál kéményt kellett újjáépítenünk, mert életveszélyessé vált, és egyáltalán nem tudták befűteni a lakást. Míg egy kisbabát váró család azzal fordult hozzánk, hogy a védőnő jelzése alapján, ha nem tudunk tiszta padlózatot, meleg vizes fürdőszobát építeni, akkor nem vihetik haza a kórházból a babát. 

Egy karitatív szervezetnél mi a siker?

Z. R.: A társadalmunk hajlamos arra, hogy eredményekben, statisztikákban mérjük a sikert, amik általában a hírekben szerepelnek is. Nem arra kell büszkének lenni, hogy egy programban hány csomagot adtunk át, mennyi kályhát osztottunk ki, hanem arra, hogy mindez hogyan történt. Ez a küldetésünk lényege: hogy személyesen történjen, vigyék bele munkatársaink, önkénteseink a saját idejüket, szeretetüket. 

Persze segít egy csomag, segít egy számla kifizetése, de nekünk az a siker, amikor valami változás indul el az ő életében, és ő is a részévé akar válni ennek a változásnak. 

D.B.A. : Baranyában is arra ösztönözzük a családokat, hogy az öngondoskodás útjára lépjenek. A maguk erejét, tudását is tegyék bele a munkába, ne csupán tőlünk várják a segítséget, mert akkor lesz ez a folyamat sikeres. Kisszentmártonban az egyik családot vetőmagokkal és szaktanácsokkal segítettük a Zöldellő Kertek nevű programunk során. Olyan gyönyörű zöldségtermésük lett, hogy nem tudták elfogyasztani, ezért a helyi piacon árulták, majd a felesleget behozták a Jelenlét Pontra, ahol a gyerekek uzsonnáihoz használtuk fel a termésüket. Vissza tudtak adni a saját közösségüknek abból, amit ők is kaptak. 

Kép
Decsi-Bíró Adrienn Katolikus Karitász
Decsi-Bíró Adrienn – Fotó: Vermes Tibor

Mi a Katolikus Karitász üzenete a többségi társadalom számára pár nappal az ünnepek előtt?

Z. R. : Próbáljuk meg észrevenni azokat az embereket, akik nem feltétlenül vannak a szemünk előtt! Sok család sorsa egyértelműen látszik, de sokan rejtve vannak. Mindig a szegényekre gondolunk, de nem csak nekik van szükségük reményre, bátorításra, odafordulásra. Például a magányos idősek, ahol a rokonság távol van, vagy sehol sincs, vagy az erőszakot elszenvedő nők, családok, az üldözöttek, az emberkereskedelem áldozatai.

D.B.A. : Mi a Kárpát-medencében – legyen valaki a társadalom elismert vagy lenézett tagja – mind egy közösséget alkotunk. Mindnyájunk felelőssége, hogy ebben a közösségben minden embert megillessen a méltóság, amit a Jóisten adományozott nekünk. Egy nemzetközösség erejét is mutatja, ha oda tudunk fordulni egymáshoz, meg tudjuk látni a másik gyengeségét. Hiszem azt, hogy az ilyen találkozásokkor, amikor valaki segítséget nyújt egy rászorulónak, ő is kap valamit, megérzi azt, hogy a másik ember valami másban erős, mást tud adni számára. 

Támogatott tartalom.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti