Két tornya a főváros legjellegzetesebb látványelemei közé tartozik: rögtön szembeszökik akár a Várból, akár a pesti Duna-partról tekintünk körbe. Ez a két torony túlélt árvizeket, forradalmakat, megszállásokat, s még a II. világháború bombázásait is, amikor a templom kapuja egy belövés következtében elpusztult. Csodával határos módon a toronysisakok megmenekültek, így ma az eredeti, két és fél évszázados hagymasisakokban gyönyörködhetünk, ami ritkaságnak számít.

A Duna-part gyöngyszeme barokk építészetünk egyik legkiemelkedőbb alkotása. A templom egy fogadó helyén épült a 18. században, amikor a török kiűzése után a vár és a Víziváros plébániáit a Jezsuita Rend vezette. A jezsuiták 1740-ben kezdték építtetni Christoph Hamon kőművesmester vezetésével, de az 1762-ig elhúzódó építkezést már Matthias Nepauer mester fejezte be.

Homlokzatkialakítása olyan templomok sorába emeli, mint a pesti pálos (ma egyetemi) templom, vagy a kalocsai székesegyház, illetve több ausztriai barokk templomépület. Belső kialakítása nyolcszögletű, centrális tér függőkupolával lefedve, tehát a nálunk elterjedt hosszházas templomokéval szemben olyan tértípust képvisel, amilyenből nagyon kevés épült a 18. századi Magyarországon (pl. a győri karmelita templom).

A templom tituláris szentje Szent Anna, akinek az alakja a homlokzaton látható a még gyermek Szűz Máriával. A szoborcsoport Anton Eberhardt kőfaragómester alkotása. A belsőt folyamatosan díszítették: nagyrészt egy igen színvonalas, 18. századi összművészeti alkotás, de a kupolát díszítő mennyezetképet Molnár C. Pál és Kontuly Béla az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra készítette, így még a 20. század is hozzátett valamit az épülethez. A főoltár szoborcsoportja felett a szentélyboltozaton egy 18. századi freskó látható: Gregor Vogl műve, a Szentháromság, az oltárt pedig az egyik legjelentősebb hazai barokk szobrász, Karl Bebo készítette. Ez egy ún. theatrum sacrum, „szent színház”, ami építészeti keretbe foglalja azt a jelenetet, amikor Szent Anna a kis Máriát bemutatja a jeruzsálemi templomban. Az anya és lánya mellett ott látjuk az apát, Joachimot, Mária nénjét, Erzsébetet, valamint Zakariás főpapot és a család évszázadokkal korábban élt ősét, a hárfázó Dávid királyt is. A rafinált építészeti és szobrászati kompozíció, a theatrum sacrum elérte készíttetőinek célját: színpadiasságával megdöbbenti a betérőket, a nyüzsgő város forgatagából a templom félhomályába tévedő idegent a lelke legmélyéig megérinti.

De hiszen nem is volt más célja, mint a lélek megdöbbentése és megérintése. Ezt a feladatot tölti be immár majdnem két és fél évszázada a barokk csoda.