A szépség az állatok számára is fontos

Létezik egyáltalán abszolút szépség? És az állatoknak is van fogalmuk erről? Szebb a páva, mint a pulyka – szoktuk mondani, de azt azért biztosra vehetjük, hogy a pulykatojók nem cserélnének le egy szép, vörös fejű, kopasz, bibircsókos nyakú pulykakakast holmi fényes tollú, tollbóbitás piperkőcre. Vagyis a pulykának a pulyka a szebb.

Gácsérok és gúnárok

Kimondhatjuk, hogy az állatvilágban is van szerepe a küllemnek a párválasztásban? Azoknál az állatoknál, amelyeknél a látás döntő szerepet játszik az érzékelésben, mint amilyenek a madarak is, mindenképpen. Számos madár hímje visel színes nászruhát, amely nemcsak a mi szemünkben látványos, hanem pontosan az a célja, hogy a tojót elkápráztassa, figyelmét magára vonja. A legszebb nászruhákat azok a hímek viselik, amelyek nem kötnek tartós párkapcsolatot választottjukkal, és nemigen vesznek részt az ivadékgondozásban sem: míg a récék gácsérjai vagy a tyúkfélék kakasai sokkal színesebbek a tojónál, addig a ludaknál a gúnárokat, illetve a darvak vagy a gólyák hímjeit szinte meg sem lehet különböztetni a tojótól: egyszer kellett csak meghódítani, onnantól együtt maradnak, jó esetben életük végéig.

Ne legyen felemás

Akkor hát a tartós kapcsolatban élő madaraknál közömbös a külső? Nem, ezt azért nem lehet mondani. Számít például a szimmetria. A füsti fecskék párválasztási szokásait tanulmányozva a kutatók azt tapasztalták, hogy minél hosszabbak a hím farkának két oldalán a villát alkotó tollak, annál kapósabb lesz a fecskemenyecskéknél. Ámde az is kiderült, hogy ez csak addig igaz, amíg a két oldal hosszúsága egyezik. Ha viszont az egyik oldalon rövidebbre vágják a tollat, hosszabbíthatják bármeddig a másikon, a hím népszerűsége csökkenni fog. A szimmetria az egészség fokmérője a szarvasoknál is, és erről a bika évről évre számot ad: tél végén-kora tavasszal elhullatott agancsa helyett minden nyáron újat növeszt, nemcsak azért, hogy párbajozzon vele, hanem azért is, hogy a tehenek az agancs szimmetriája alapján ítélhessék meg örökítőképességét, egészségi állapotát.

Van, aki az orrával lát

A szépség persze nem minden: vannak olyan állatok, amelyek jobban hisznek a fülüknek vagy az orruknak, mint a szemüknek. Az énekesmadarak hímjei dalukkal próbálják belopni magukat választottjuk szívébe, amellett, hogy az ének területjelzésként is szolgál a többi hím irányába. Az emlősök pedig általában sokkal inkább a szaglásuk alapján döntenek: ha a kiszemelt partner illata elég vonzó, akkor az sem baj, ha a külleme nem olyan megnyerő. A híres főemlőskutató, Jane Goodall Afrikában, a csimpánzok terepi tanulmányozása közben figyelt fel arra, hogy az általa követett csimpánzcsapat egyik idős, viharvert, emberi szemmel szépnek semmiképp nem mondható nősténye milyen ellenállhatatlan vonzerővel bír a hímekre nézve, ami utódainak nagy számában is egyértelműen megnyilvánult.

És az ember?

Az állatvilágban általánosan elmondható, hogy ha valamelyik nem szebb, díszesebb, az szinte mindig a hím. Miért vagyunk mi, emberek, kivételek? Bármilyen meghökkentően hangzik is, a válasz az, hogy nem vagyunk azok. A szépség, amint láthattunk, viszonylagos, az viszont tény, hogy azok a küllemi sajátosságok, amelyek a hím állatokat feltűnőbbé teszik, mindig az ivarérettséggel állnak összefüggésben: megkülönböztetik a felnőtt hímet a nőstényektől és a hozzájuk nagyjából hasonló, mindkét nembeli növendékektől. Hogy a páva faroklegyezőjét emberi szemmel szebbnek látjuk, mint a pulyka bibircsókos nyakát, az ebből a szempontból mindegy: a célja mindkettőnek ugyanaz, és ugyanaz az oroszlán sörényének vagy a hím gorilla ezüstös hátának is: megkülönböztetni a felnőtt hímet a csapat többi tagjától.

A szebbik nem

Ha elfogulatlan, természettudományos megközelítésből nézzük a dolgot, az ember sem kivétel. A férfiaknak felnőttkorukra az arcuk, sőt, olykor a testük is szőrös lesz, a fejük viszont gyakran lekopaszodik. Ezek a tulajdonságok – a szakáll, a bajusz vagy akár a kopasz fej – pontosan ugyanazt a célt szolgálják, mint az állatvilágban ismert férfiúi díszek: felismerhetővé teszik a kifejlett hímet. Ezeket az ivarérettséggel járó megkülönböztető jegyeket az embernél is a hím viseli – csakhogy a szépség fogalmát, ideálját a kultúra évezredei során elsősorban férfiak határozták meg, akiknek viszont jobban tetszenek a hölgyek finomabb arcvonásai, sima bőre, arról nem beszélve, hogy a hajukból micsoda költeményeket tudnak varázsolni...  

A gyíkok életében is fontos szerep jut a díszes külsőnek: a legtöbb gyíkfaj hímje élénkebb színű, mint a nőstény, és egyes családoknál jellemzőek a különféle bőrfüggelékek: tarajok, lebernyegek is.

Az Ausztráliában élő lugasépítő madár tollazata csillogó kék. A hím által épített lugas kizárólag az udvarlás helyszínéül szolgál. A hím összehord bele mindenféle kék színű tárgyat, sőt, kék bogyók levével még ki is festheti.

Az a szabály, amely szerint a tartós kapcsolatban élő párok tagjai küllemre nem térnek el jelentősen egymástól, a patásoknál is érvényesnek látszik: a szarvasok, antilopok szarvat, agancsot viselő hímjei a párzási időszakban viaskodnak a nőstényekért, míg a lovaknál és zebráknál a csődör tartósan együtt él a kancákkal –

és nem visel megkülönböztető „jelvényt”.

Még egy bogár párválasztását is befolyásolhatja a partner külseje.

Egyes bogarak hímje látványos fejdíszével kápráztatja el a nőstényt.